Családi Waldorfozás

Nem tudom kinek a gyereke hogyan eszik az ohodában/iskolában, de a Nők példamutatóan tüntetnek el minden félipari hulladékot, amit a közétkeztetés eléjük tár.

Anno, amikor ohodába kerültek, voltak félelmeim, hogy az otthoni koszt után semmilyen hajlandóságot nem fognak mutatni a konyhásnénik által tányérra halmozott ételek iránt, ám a Nőknek több eszük volt. Rájöttek, hogy a sok eddmegleves és cukrostészta pont annyi energiát ad nekik, amivel a csilláron lógva az őrületbe kergethetik az ohoda személyzetét.

Így aztán meg se lepett, hogy az iskolában is mindent befalnak, sőt van, hogy repetáznak is. Épp ezért most megújult erővel hordom haza a zöldségeket, s ha kell estére is főzök valamit, hogy kompenzáljam a szénhidrátban gazdag, de minden egyébben igen szegényes menzai kosztot.

Gyakorta készítek leveseket, vagy csak egy-egy jó szeletnyi natúr húst adok nekik, de ha mégsem visz rá a lélek az esti főzőcskére, akkor a szendvicseik mellé nagy halomnyi zöldség vagy saláta kerül. A szofisztikáltabb zöldségformának megvannak a szokott keretei. Leggyakrabban görög salátának induló elfajzásokat keverek, de van amikor valami más íz felé veszem az irányt. A héten is így történt. A múltkorában egy zellerrel foglalkozó cikkem kapcsán már többször megörvendeztettem  magam egy-egy adag waldorffal, de a családi mennyiség elkészítése mindig elrettentett. Aztán rájöttem az üdvözítő megoldásra: jégsalátával dúsítottam a salátát. Remélem Oscar Tschirky megbocsájtja nekem.

Waldorf saláta négy főre hangolva

2 nagy alma

1 nagy fej jégsaláta

5-6 szál halványító zeller

10 dkg dió

Mártás:

1 tojás sárgája

1,5 dl olaj

só

porcukor

2 tk mustár

4 ek tejföl

A diót száraz serpenyőbe szórom, majd közepesnél kicsit nagyobb lángon, időnként rázogatva megpirítom. A jégsalátát viszonylag apróra metélem, az almát félbe kapom, magházát kiszedem és szintén apróbb kockákra vágom. A zellerszárat alaposan megmosom és a santokuval pikk-pakk vékony patkókra szelem.

A zöldeket összeöntöm egy nagy vájlingba, majd a megpirított diót egy szűrőbe teszem hűlni. Amíg hűl a dió, addig elkészítem a mártásomat. A habverő folyamatos használata mellett a tojássárgájához csorgatom az olajat, majd hozzáadom a mustárt. Ezután sózom, cukrozom, tejföllel lazítom és a salátába keverem. A diót a szűrőben megszabadítom a héjától, apróbb darabokra töröm és szintén a salátához keverem.

Pirítóssal vagy bármilyen jól megrakott szendviccsel kínálom. (Mi a túrós-diós kiflivel ettük.)

Csücsök

A mostani kifliknek nagyon szerethető ropogós végük és szintén jó roppanós héjuk lett. Az ízüket az itthoni kínálat és a fantáziám szabta meg.

Túrós-diós kifli

34 dkg finomliszt

2 dkg sikér

25 dkg túró

2,5 dkg élesztő

7 dkg dió

2 csipetnyi só

2 dl langyos víz

A diót száraz serpenyőben megpirítom, majd fémszitába teszem és ledörzsölöm a héját. A diót ezután az aprítógéppel darált minőségűre miszlikeltetem. A lisztet a kenyérsütő üstjébe öntöm. Hozzáadom az elmorzsolt túrót, a szintén morzsolt élesztőt, valamint a diót. Sózom, majd elindítom a programot és miközben a karok vadul keverik a lisztet, egyenletesen hozzáadom a langyos vizet. Másfél órát hagyom, hogy a gép kelessze-dagassza a tésztát.

A kész tésztát lisztes deszkán kinyújtom, háromszögekre metszem és tetszetős kifliket csavarok belőlük. A kifliket sütőpapíros tepsire ültetem, majd hagyom kelni. Amíg kelnek a kiflik, addig bekapcsolom a sütőt 190 fokra (alsó-felső láng) és az aljára egy ujjnyi vízzel teli tepsit helyezek. Amikor felfűtött a sütő, akkor egy elhabart tojással lekenem a kifliket és aranybarnára sütöm őket.

A kiflihez jól állnak a körözötthöz hasonló kencék, de ha lett volna itthon akkor biztos, hogy padlizsánkrémmel ettem volna.

Lengyelesen

Gyerekkorom egyik kedvenc konyháján számomra a legkedvesebb fogás a morzsával hintett főtt karfiol volt. Azóta is gyengéd szálak fűznek ehhez az ételhez, azonban a férjemben és a Nőkben lévő ellenérzés végett csak ritkán és lopva jutok hozzá. Tegnap végre kiélhettem magam, s míg a sercegő vajba zúdítottam a morzsát megállapítottam, hogy ez az étel a látszat ellenére nem egy fitness csoda, viszont ellenállhatatlanul finom és nagyon be lehet belőle lakni.

A zöldséges változó kínálatának köszönhetően ez az adag brokkoliból készült, de ez semmit nem vont le az élvezeti értékéből.

Brokkoli vajas morzsával

1 nagy brokkolirózsa

3 marék zsemlemorzsa

5 dkg vaj

só

tejföl

A brokkolit nagyjából egyforma darabokra szedem, enyhén sós vízben addig főzöm, amíg bele nem fut a villa. Amíg fő a brokkoli, a vajat serpenyőben felolvasztom, majd a morzsát közepesnél kicsit nagyobb lángon, folyamatos kevergetés mellett finoman megpirítom. Végül csipetnyi sóval ízesítem. Tálaláskor a brokkoli mellé tejfölt kínálok.