Thai csirke, ausztrál módra

Tökéletes vacsora

Csütörtök délután, az ohoda végeztével Zsófival vásárolni indultunk a helyi main street-en. Vettünk elemeket, nézegettük a karácsonyi fényárbanúszó dekorboltot, majd lesétáltunk a hévhez, hogy összeszedjük a férjemet. Ezután közösen befutottunk a - más sokszor dícsért - hentesünkhöz. A férjem a szalonnák bűvkörében válogatott, Zsófi a felvágottakat szemlézte és meg kiszúrtam a csodálatos kacsamelleket a hűtőpult legvégiben. Mivel tudtuk, hogy a napokban nem nagyon lesz időnk főzni, így csak egy fél mellet vettem, annyit, hogy vacsorázzunk belőle.

Hazafelé még vettünk a péknél egy klasszikus fehérkenyeret, majd gyorsan elkészítettem a mellet.

A kacsamell esetében jóformán semmi másra nincs szükség csak egy magas falú serpenyőre és a mellre. A mellett a bőrös oldalával felfelé ráfektetem egy deszkára. Alaposan megfenem a szakácskésem, és bevagdosom a bőrt, a hájat, egészen a húsig.

A hájjal lefele beleteszem a serpenyőbe a mellett, majd közepes lángon hagyom sülni. Nem sütöm túl nagy lángon, nem sietek sehova, hagyom, hogy kiropogja magát a zsír a hájból. Időnként a háj szélébe tűzött húsvillával megnézem a hájat, ha már kellően barna és látszik, hogy kész, akkor fordítok rajta és elkezdem sütni a húst. A dolog vitt válik izgalmassá. Igazság szerint a rosé kacsamell nálam megérzés kérdése. 

Itt is híve vagyok a nem túl nagy láng mellett sütésnek. Ha biztosra szeretnék menni, akkor a bevágások mentén villával megvizsgálom a húst.

A rosé kacsamellet szeletelés után sózom. Sütés közben - a zsírt is ízesítendő - egy kis rozmaringot lehet hozzá adni.

A kacsamellet friss kenyérrel, meggylekvárra és Merfelsz rosé-val tüntettük el.

Csodalekvár

Manapság, amikor az ipari szemetektől tarkállanak a boltok polcai, jó tudni, hogy akadnak még minőségi termékek.

Furcsa dolgokat hoz az élet.

Amikor megismerkedtem a férjemmel, gyárilag járt hozzá a rádióamatőrség és a fotózás iránti szenvedély. A rádió néhány évig nem jutott szerephez, viszont a fényképezőgép kezdetektől elkísért minket. Egy darabig még tetszett is, hogy egy-egy makro készítéshez hosszú percekig asszisztáljak, kezemben egy kisebb táskával és egy méretes statívval. Aztán mielőtt lázadozni kezdtem volna, a férjemtől kaptam egy klassz kis masinát. Onnantól ketten makrózgattuk a bogarakat. Aztán csatlakoztunk egy pár hasonlóan őrült figurához és testületileg járkáltunk több napos fotózásokra.

Ennek a Nők érkezése vetett véget, azóta nem is nagyon hallottam a korábbi fotós ismerőseinkről. Néhány hete azonban kiderült, hogy az egyikük szívemnek kedves dologgal foglalkozik. Minőségi lekvárokat és hidegen sajtolt olajokat készít.

Gyorsan meg is beszéltem vele egy személyes találkát, s egy kávé mellett hosszan anekdotáztunk, beszélgettünk. Miklós volt olyan kedves, hogy egy doboznyi lekvárt és olajat is hozott nekünk, hogy tudjuk tesztelni.

Néhány nappal később, az összes szerzeményünkkel egyetemben vonultunk le a Rosinante-ba és alaposan végigkóstoltunk mindent.

Az olajok közül számomra a legkedvesebb a bodza olaj és a szeklice olaj, a legdöbbenetesebb a kömény ízű kapor olaj, a lekvárok közül meg szinte lehetetlen választani. Mindegyik hihetetlenül finom. Az összetétele meg kifejezetten szeretnivaló. Gyümölcs van benne. Semmi más. Abból viszont sok és igen jó minőségű.

A Gabriella major termékeit jelenleg a Culinaris üzleteiben lehet megvenni, de szerintem érdemes magát a céget megkeresni a rendeléssel, s reményeink szerint a jövő év eleji egyik FINOmÁNIÁn maguk a cég képviselői fogják bemutatni a termékeiket és elmesélni, hogy hogyan is jött létre a Gabriella-major és milyen is az Andrássy-féle filozófia.

Karácsony

Hetek óta gyúrok a karácsonyra. Néha szó szerint.

Az az igazság, hogy menüket farigcsálok, könyveket olvasok, ajándékokat készítek, és mindent alaposan lefotózok. 

A menük kialakítására szánt időszak alatt több barátomat, ismerősömet is meginterjúvoltam, hogy ki mit szeret, szokott... aztán egy skypeolás közepette szó került a Lucasütiről.

Ma volt érkezésem elkészíteni.

Lucasüti

40 dkg finomliszt

10 dkg mandula

2,5 dl tej

12 dkg cukor

csipetnyi só

3 dkg élesztő

1 púpozott kk sáfrányos szeklice

7,5 dkg vaj

1 tojás

A szeklicét elkeverem a tejjel és megmelegítem. Amíg melegszik a tej, addig kimérem a lisztet, a kenyérsütő üstjébe öntöm. Ehhez adom az elmorzsolt élesztőt, az apró darabkákra vágott vajat, a cukrot, a sót és a leszűrt aranyszín tejet. Ledarálom a mandulát és megmentem a mazsolát az Annától. A mandulát a tésztához adom, a mazsolát biztos helyre teszem.

A kenyérsütőre bízom a tésztát.

Úgy egy óra múlva kiszedem a tésztát. 8 darabra vágom. A darabokat kettészedem, 10 centis kigyókat gyúrok belőlük. A kigyókat S alakra formázom, majd a két S-t keresztbe fektetem egymáson. Kicsit eligazgatom a kanyarokat, majd szélsebesen megtöltöm a négy kanyart a mazsolával.

A tésztákat sütőpapíros tepsire fektetem, elhabart tojással megkenem és a 210 fokra előmelegített sütőbe teszem. Szép barnára sütöm.

Nagyon finom, szép, mélyszínű süteményt kapunk. Kakaó, kávé mellé tökéletes.

Mostanság

Nehezen viselem ezt a málló időt. Hiányzik a napsütés. Meg aztán itt van nekem ez az Annababa, aki köhög, s akivel most itthon ülünk. Rajzolunk, Arthur-t nézünk, én néha sutyiban verem a billentyűzetet, vagy különböző kompozíciókat fotózok, amit legalább utána meg lehet enni.

Főzni csak egy-két extrát főzök (ezekre egy kicsit még várni kell), a többi konyhai alkotásomat Anna vezényli, aki most leginkább borsólevesre és kekszre vágyik.

Uzsonna

Nagy kérdés. Mit? Hogyan? Miből?

Ezekre próbáltam valami hasznos válasszal szolgálni. :)

(kép innen)

Felfedezés

Tegnap a városi teendőim közben a Keleti Károly utca sarkán elém állt egy hölgy, kezében kosár. Tősgyökeres pesti lévén már gyakorlottan hárítottam, mikor kiderült, hogy a kosár briósokat rejt.

A kosaras hölgy pedig a frissiben megnyitott Rózsadomb étterem beetető embere...szó szerint.

Miután így kiderítettem, hogy mivégett is áll a hölgy a nem túl melegben, a kosárnyi pékáruval a Bimbó úton, szegényt elárasztottam a kérdéseimmel.

Ki? Mikor? Miért? Hogyan?

A válaszokból kiderült, hogy a nagysikerű Tortuga étterem tulajdonosai jegyzik a másfél hete megnyitott éttermet, amelynek konyháját jelenleg a korábbi helyen megismert séf viszi.

Még beszélgettünk egy keveset, kaptam egy heti menüről regélő elegáns fekete kártyát, aztán mindenki ment a maga dolgára. 

Visszafelé meg beugrottam ebédelni.

A hely pazar. Az enteriőr merész, de nem túl merész. Látszik, hogy sokat dekáztak azzal, hogy mi hova kerüljön. A dekorációval, szinteltolással ügyesen osztják a teret. Izgalmas, de nincs agyonvariálva.

A személyzet kedves, gyors és udvarias volt, bár a kabátom a széktámlán árvállt, míg a szomszéd asztalnál valahogy a pincérrel együtt távozott.

A heti menüben 3 előétel, 3 főétel és egy desszert kínálta magát. Az aktuális választék és a hölgytől kapott, múlt heti kínálatot felvonultató lap tanúsága szerint klasszikus menza vonalon kíván mozogni a menü. Paradicsomos káposzta, karalábéleves, tojásos galuska, grízes tészta. Klasszikus alapelemek.

Miután kiválasztottam a levesemet és a főételt, kényelmesen hátradőlve élveztem az atmoszférát és a free wifit.

A leves viszonylag hamar, de nem abban a futószalagos, utálatos rohamtempóban érkezett.

Kicsiny, ellenben nagyon megtervezett tálban, forrón kaptam a karalábélevest. Talán lehetett volna egy kicsit vastagabb, úgy léügyileg, de ízre jó volt, kellő mennyiségű, nem agyonfőtt karalábé- és répakockával meghintve.

A leves után újabb rövid szünet, majd érkezett a vadas marha, két zsemlegombóc és némi portugieser társaságában.

A vadashoz tartozó mártás kifogástalan volt. Homogén, gazdag ízű. A hús lehetett volna vastagabb, a gombóc sósabb volt az én ízlésemnél, de ez már tényleg csak kekeckedés. 

Desszertre nem vágytam. Pontosabban a leírás alapján nem indulnak be a pavlovi-reflexek a grízestésztára, bár amikor a pincér mellettem lavírozott el egy tálnyi tésztával, a pirított gríz illata pillanatnyilag megingatott. Aztán mégsem.

Zárásként - amíg a maradék bort elkortyoltam - kértem egy étlapot. A választék mennyisége pont hihető, a szereplő ételek között van néhány, amit szívesen megkóstolnék. A desszert választékkal voltak gondjaim, de ezek alapvetően az én szocializáltságomból fakadnak. Hiányzott valamilyen tésztásabb sütemény a választékból.

Remélem egy-két hónap múlva is így teljesít, mert jó helyen van, s jó vonalon indult el.

Javasolt a hely egy üzleti ebédre, egy romantikus vacsorára vagy baráti összejövetelre. 

www.rozsadombetterem.hu

Levesek, novemberre hangolva

Látszik a leheletünk és tegnap már a talpamon is  kúszott fel az a jól ismert novemberi nyirok....

Ebben az időben nincs is jobb egy-egy tányérnyi meleg, gazdag levesnél.

Novemberi gasztrofesztiválok

Liba, liba és egy kis liba....

avagy mi is vár ránk novemberben.

Lustaság, fél egészség

A napokban kedvem támadt egy adag sztrapacskára. De belegondoltam, hogy nyersen reszelgessem a krumplit és az a korszakalkotó öltetem támadt, hogy amolyan nudliszerű tésztát gyártok, amit persze nokedli jelleggel ki fogok szaggatni.

Az elmélet szép volt, a tészta elkészült, de a szaggatás alatt valahogy nem fáztam. Nem egyszerű ezt a homogenitásra törekvő tésztát szakadásra bírni.

Ettől eltekintve jó alternatíva. 

Majdnem sztrapacska

Tészta:

2 tojás

csipetnyi só

35-40 dkg finomliszt

1 kg krumpli

1 fakanálnyi zsír

Egyebek:

10 dkg füstölt zsírszalonna

15 dkg bacon

só

20-25 dkg bryndza

A krumplit a férjem megpucolja, én kockázom és sóval hintett vízben puhára főzöm. alaposan lecsöpögtetem, majd krumplinyomóval elkrémesítem a maradék hozzávalókkal tésztává gyúrom.

Sós vizet forralok, közben egy darab füstölt zsírszalonnát kockára vágok és egy mély serpenyőben percegtetem, amíg minden zsírjától meg nem válik.

Ha forr a víz, akkor a tésztát nem kis energiabefektetéssel és gazdag szókinccsel kísérve a vízbe szaggatom, rövid ideig főni hagyom (pillanatok kérdése) és egy szűrővel lecsöpögtetem, majd a zsírra dobom.

Ha elfogyott a tészta, akkor a kifőtt rögöket takaréklángon összeforgatom a sajttal, picit sózom és a tésztaszaggatási procedúra közben kisütött baconnel, valamint a zsírszalonnából hátramaradt pörcökkel tálalom.