Ha péntek, akkor csokoládé...

Pénteken remek estém volt. Csokoládét kóstoltam, törtem, ganache krémekről beszélgettem és tanultam, tanultam és tanultam. A múltkori trinidadi ebéden kottyantotta el Gábor, hogy készülnek egy rendhagyó, kis létszámú, mondhatni pilot vacsorára, aminek a témája a csokoládé és a kínai borok.

A kínai borok mellett nagy vonzerőt jelentett az estével kapcsolatban az,  hogy Gábor elárulta,  Varga Gábor némi csokoládétemperálási bemutatóval is készül, a borokkal keresztezett bonbonokon kívül.

Az este folyamán először a kakaóbabról és annak felhasználásáról kaptunk egy kis információ, majd a este gerincét képező borok következtek. Először egy magányos rizsbort kaptunk. Szegény azért árvállt, mert olyan illékonynak bizonyult az íze, hogy azt még Gábornak sem sikerült átmentenie a ganache-krémbe. Így aztán csak mint aperitif volt részese az estének. 

Folytatásként jött a  14 %-os lychee bor, ami már kellően markánsnak bizonyult ahhoz, hogy egy hét kísérletezőmunka alatt Gábor megtalálja azt a krémet, ami az alkohol helyett ,a gyümölcs ízét képes továbbadni. Az 50%-os csokoládékorpuszban nagyon kellemes, selymesen lágy gyümölcsös krém rejtezett.

Aztán jött a női résztvevők igazi szerelme, a szilvabor. A 10,5%-os szilvabor ital formájában is azonnali függőséget okozott, de étcsokoládéba rejtve, aszaltszilvával megfejelve a szilvaboros ganache-krém tökéletes telitalálatnak bizonyult. 

A negyedikként kóstolt ital viszont pont az ellenkező hatást érte el a részvevőknél. A kungfu "pálinka" a maga 39%-os alkoholtartalmával és érdekes ízvilágával nem nyűgözte le a közönséget, ellenben a csokoládéba zárt kvintesszenciája már egészen megkapó volt.  Az izgalmas, kissé férfias bonbon az est abszolút meglepetése lett. Erre képes egy jó cukrász és a csokoládé. Élvezhetővé teszi, az élvezhetetlent. 

A rózsabor erre a sokkra hozott némi enyhülést. Ennél a bonbonnál 65%-os étcsokoládékorpuszt használt Gábor, ami egy nagyon lágy, de gazdag aromájú krémet rejtett.

Zárásként egy alkoholmentes mentás, zöld teás bonbont kóstoltunk. A szilvás mellett ez lett az est másik nagy kedvence. A menta kellő arroganciával tolakodott elő a krémből, miközben a tea folyamatos hátteret biztosított. Nagyon kellemes, jól megkomponált bonbon volt.

Az est igazán izgalmas része ezután következett. Gábor egy márványtábla és némi Bricostore-ban beszerezhető célszerszám segítségével megmutatta, hogyan kell szakszerűen temperálni, hogyan készíthetünk díszeket, hogyan készülnek a bonbonokhoz a korpuszok, s hogy mit jelent a csokoládé hideggel való sokkolása.

Elképesztően izgalmas matéria a csokoládé. Ezt eddig is tudtam, de a péntek estém az csak még biztosabbá tett ebben. Nyár végén, ősz elején, majd ha a lakáshőmérséklet 27 fok alá süllyed, akkor biztos, hogy neki fogok állni temperálni, bonbonokat készíteni. Ígérem!