Szirnyiki

Az orosz konyhával való első benyomásaim nem nevezhetők rózsásnak. Alig tízéves lehettem, amikor apám merő jószándékból és nagyvonalúságból elvitt minket vacsorázni az Orosz kultúra házába. A vacsorára már nem emlékszem, de az utána jövő néhány nap kínszenvedései kristálytisztán az emlékezetembe vésődtek. Apám vasgyomra átvészelte az orosz vihart, mi azonban anyámmal napokig egy adott útvonalon közlekedtünk az ágyunk és a fürdőszoba között.

Talán ennek az eseménynek is köze lehet hozzá, hogy életem ezt követő közel 25 esztendejében csak egyetlen rövidke vendégszerep erejéig jelent meg az orosz konyha.

Ám a múlt hét végén megtört a jég. Nyíri Sándor, alias Szása kalauzolásával betekintést nyertem az orosz paraszti konyha világába, ami mennyiségeivel ugyan megrémített, de egyszerűségével nagyon megfogott, s kíváncsivá tett. Rég éreztem már ezt a fajta érdeklődést, mikor az ember egyszerre szeretne valami nagy egész tudója lenni. Most ezzel az orosz gasztronómiával valahogy így vagyok.

Talán az én nemzedékem az utolsó, akiben még ottragadt az ellenállás tüskéje, a dafke nem tudás-ba, mint forradalomba vetett hit, de rá kellett jönnöm, hogy az általunk annyira utált rezsim, nyelv és az összes politikai hordalék ellenére az orosz konyha megérdemli a figyelmet.

A március közepén tartott orosz Finománia fogásai közül ma egy desszertet készítettem. Kicsit átírtam Szása receptjét és elővettem a hiper kerámia serpenyőmet.

Szirnyiki

50 dkg félzsíros túró

15 dkg finomliszt

1 tojás

1 bő csipet só

4 dkg vaníliás cukor

4 dkg cukor

1 citrom héja

5 dkg vaj

A túrót szitán áttöröm, összekeverem a liszttel, cukorral, sóval. Hozzáreszelem a citrom héját beleütöm a tojást, majd az egészet egy villával homogén tésztává keverem.

Negyedórát hagyom állni, majd egy serpenyőben a vaj felét felolvasztom. Vizes kézzel gombócot formálok a tésztából, s a tenyerem közt vékony koronggá egyengetem, végül a közepes lángon sercegő vajba teszem. Még négy korongot készítek, majd aranybarnára sütöm őket. Ha kész, akkor jöhet a következő adag. Nagyjából a második eresztés után a maradék vajat is felolvasztom és a hátralévő tésztát ebben sütöm ki.

Azon melegiben porcukorral megszórva, tejföllel kínálom.

Kategóriák

Élet dolgai

Címkék

desszert , édesség , finománia , orosz , túró

Komment

Eddig 5 komment érkezett

  1. Erzsebet:
    2011. 03. 22. 14:58

    Mi anno orosz tagozatos gimnazistaként évente felutaztunk az általad említett intézménybe. Nekem tetszett az orosz konyha, a pirog felejthetetlen élmény számomra. Felnőttként is készítettem egy pár ételt. Az orosz nemesi udvarházakban főztek finomat. Itteni orosz ismerőseim nagyon egyszerű háztartást vezetnek, el vannak egy kásán. A szirnyiki tetszik nekem, ki fogom próbálni. Egyébként az orosz kultúrát sokan a kommunizmussal azonosítják. Az előtt is sok jeles író és művész alkotott. Történelme sem hétköznapi, a kereszténység is több, mint 1000 éve van jelen. Én ezt szeretem, ebben szocializálódtam.

  2. Bori:
    2011. 03. 22. 16:07

    Kedves Mirelle, ez az étel szuperfinom lehet.... és hát az a kerámia serpenyő!!! Utána kell néznem, hol szerezhetek be egyet :-))) Egyébként tényleg érdekes, hogy az oroszokról mennyi minden más juthatna még az ember eszébe - nekem pl. már nem csak a "kommunizmus", ui akkor még csak kisgyerek voltam. Az orosz népdalok nagyon szépek például, és sok orosz novellát, regényt is olvastam, különleges a világuk. Köszi ezt a receptet, elrakom, és majd kipróbálom!

  3. Mirelle:
    2011. 03. 22. 16:25

    Erzsébet!

    Igen, azt gondolom az orosz kultúra megérdemli, hogy megismerjük.

    Bori!

    Az enyém innen van: www.cady-trade.hu/webaruhaz/tutti-frutti-ker%C3%81miabevonat%C3%9A-serpeny%C5%90-8dbcsomag-p-20654.html

  4. Zsuzsanna:
    2011. 03. 22. 18:00

    Ó, azok a hetvenes évek... Mikor új volt a Bajkál, egyszer meghívtak oda vacsorázni. Nem emlékszem, mit ettem, de jó volt! A teázójában megfordultam párszor, finom, halk balalajka-örökzöldek szóltak, alig hallhatóan. Jó volt a tea, azt hiszem, öt forintért adták. Az orosz és a volt tagköztársaságok konyháit érdemes felfedezni. Van egy német nyelvű szakácskönyvem erről, jó kis DDR-kiadvány, talán mégsem fogom antikváriumba vinni.

  5. Mirelle:
    2011. 03. 22. 18:01

    Én a napokban ébredtem rá, hogy van egy remek orosz szakácskönyvem. :)

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van freeblogos felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.







www.vatera.hu

balinto 2006