
Új szelek fújnak mifelénk. Ezek az öt évüket betöltött Nők tudtára ébredtek annak, hogy imádnak enni. Eddig se volt rájuk panasz, ettek mindent, de most újabban már rendelnek is.
Persze azért nem hagyom, hogy ők határozzák meg a heti menüt, de több-kevesebb sóhaj és bájos nyaggatás után hagyom magam meggyőzni, és boldog félmosollyal készítem a kefires lángos meg a muffint.

Ma - lévén, hogy Anna végigfulladta az éjszakát - a hölgyek itthon trafikálnak, játszanak és persze ebédelnek is. A hihetetlenül finom zöldbableves után, egy kis muffint sütök nekik, legyen meg az ő akartuk. ;)
Mocha muffin, avagy kávés-diós-csokoládés desszert
3 tojás
2,5 dl víz
16 dkg finomliszt
20 dkg rétesliszt
2 ek holland kakaópor
10 dkg dió
1 csomag sütőpor
10 dkg 70%-os étcsokoládé
1,2 dl feketekávé
1,8 dl olaj
20 dkg barnacukor
A liszthez hozzáadom a sütőport, a kakaóport, a szakácskésemmel durvára vágott diót és csokoládét, majd a cukrot. Ezt alaposan elkeverem, majd a vizesblokk következik. Jön a kávé, a víz, a tojás és az olaj. Ezekkel homogén tésztává keverem az egészet. Színes papirkapszlikkal megágyazok a muffin-sütőben, 190 fokra bekapcsolom a sütőt. A kapszlikat háromnegyedig megtöltöm a tésztával, majd a sütőbe tolom a tepsit, nagyjából 20 percre. Tűpróbával ellenőrzöm, majd a kiéhezett Nők elé vetem.
Kapszlifüggő, hogy hány darab lesz belőle. Nekem a közepes méretű papírokkal nagyjából 30 lett, igaz nem hagytam túlcsordulni őket.
Zsuzsiban már hónapokkal ezelőtt megérett az elhatározás, hogy egyszer annyi kenyeret szeretne sütni, ami befér a kemencébe. Kisebb szervezés után szombaton neki is veselkedtünk a kemence-, és gyomorkapacitást próbáló eseménynek.
Az eredetileg tervezett 7 helyett ugyan 6 kenyeret sütöttünk, de azt hiszem így se ment haza senki éhesen. Egyébként meg teljesen időszerű volt a kenyérsütésünk, hiszen 1937-ben az első hivatalos új kenyér ünnepet még Péter-Pál napján tartották.
A nap folyamán készült:
S hogy ne magában együk a kenyereket, így készült egy kis májpástétom, némi hagymás tejföl, és volt egy kevés igazán finom szűz olivaolaj, ami tökéletes mártogató volt.
Olívás, zöldfűszeres kenyér
32 dkg rétesliszt
18 dkg finomliszt
1 ek sikér
4 dkg friss élesztő
1 dl olívaolaj
2 dl + 2 ek langyos víz
2 csipet só
6 dkg olivabogyó
A bogyók kivételével minden hozzávalót a kenyérsütő gondjaira bízok. Miután elkészült a tészta, óvatosan belegyúrom az egész, magnélküli olívákat és lapos, malomkerék formára alakítom a kenyeret.
Kemence híján villanysütőben, 200 fokon sütöm, amíg meg nem színesedik.
Szűz olívaolajjal kínálom.
Diós, tönkölyös kenyér
40 dkg finomliszt
10 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
4 dkg friss élesztő
1 ek sikér
7 dkg vaj
2 csipet só
10 szem rózsabors
1 bő marék dió
1 tk fenyőméz
1 dl tej
2 dl langyos víz
A diót egy száraz serpenyőben megpirítom, majd egy nagy mozsárba öntöm. A mozsárba kerül még a rózsabors is, majd nem túl erősen, de megtöröm.
A tésztát a kenyérsütő üstjébe összeállítom, hozzáadom a borsos diót és hagyom, hogy megdolgozza a tésztámat. Miután elkészült a tészta, formázom, előmelegített, nagyjából 200 fokos sütőbe tolom és úgy 40-50 perc alatt megsütöm.
Májpástétommal, borral kínálom.
11 dkg vaj
2 ek rum
22 dkg porcukor
6 tojásfehérje
11 dkg darált dió
11 dkg grízes liszt
1 csomag sütőpor
1 marék mazsola
A lisztet összekeverem a sütőporral, a dióval és a cukorral, elkeverem a megolvasztott vajjal, a rummal és a tojásfehérjék kemény habjával.
Szilikonos kuglóf formában 185 fokon sütöm. Tűpróbáig.
(A képet Esztertől kértem kölcsön, ő legalább lefotózta. :) )
Valami másra vágytam...alapvetően el innen, de mivel sok a dolgom és az idő is kitartóan ellenünk volt ma (20 perces váltásokban esett/sütött), inkább kísérletezésre adtam a fejem.
Diós, szezámmagos rozskenyér
25 dkg finomliszt
5 dkg darált dió
8 dkg rétesliszt
12 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
5 dkg pirított szezámmag
5 dkg vaj
1,5 tk sikér
késhegynyi aszkorbinsav
2 ek tejföl
2 dl langyos tej
2,5 dkg élesztő
1,5 tk só
2 tk cukor
A szezámmagot egy serpenyőben megpirítottam. Így sokkal aromásabb. Az össze dolgot szépen beletettem a gépezetbe, most meg van egy meleg, illatos kenyerem, ami várja, hogy családilag megszegjük a vacsorához.
Valami furcsa kényszert érzek megosztani a remekbeszabott ehető dolgaimat. Az okokat jobb, ha nem kutatom...vagy pályát tévesztettem, vagy csak reinkarnálódott bennem egy szakács...


Jelen
Ikresek
RSS
balinto 2006