Finománia őszi évad

Megszületett az őszi menetrend. Néhány kurzusunk ugyan már betelt, de akad még pár remek program, amire lehet jelentkezni.

Szeptember végén szakértő tolmácsolásban tanulhatunk a halakról, készíthetünk belőlük mindenféle ízletes fogást, az előételektől, a levesen át, a főételekig. Október végén Zsolti segítségével megtanulhatunk tökéletes steaket készíteni, novemberben pedig chutneykat és lekvárokat készítünk majd Kaldeneker György irányításával.

Gyertek, főzzünk együtt! :)

Szülinapi vásár a szigeten

A pénteki ragyogó napsütés után, szombaton erős kétségeim támadtak a másnapi időjárással kapcsolatban. Félő volt, hogy a hosszas, több hónapnyi munkával megszervezett vásárunk az időjárás áldozatává válik.

Vasárnap hajnalban azonban már látszott, hogy az égiek megkönyörültek rajtunk és a Finománia második születésnapján rendezett, lassan már hagyományosnak nevezhető kézműves kirakodóvásáron senki nem fog megázni és megfázni.

Edömér barátnőmmel kiegészült csapatunk kora reggel kélt útra, hogy mi is hozzájáruljunk ahhoz, hogy mire az első vendégek megérkeznek minden a legnagyobb rendben legyen. Az árusok mellett a ház most is saját - egyre bővülő kínálatú - standdal készült, valamint Zsolti végre megmutathatta a nagyközönségnek, milyen fagylaltcsodák megalkotására képes. Nem is akart szűnni a sor a fagylaltospult előtt. :)

A téli vásáron megtapasztalt gasztronómiai olvasztótégely újra működésbe lépett. Gasztromán ismeretlenek és ismerősök, kóstolni, beszélgetni vágyó barátok, törzsvendég  séfpalánták özönlötték el a kertet. Ettek, vásárolgattak, kóstoltak, beszélgettek, változó sorrendben.

Mi pedig figyeltük, ahogy a fákon átsütő nap által pettyezett füvön jöttek-mentek az emberek, apró babák talpaltak mezítláb, a kerti asztaloknál családok ebédeltek, lábukat/gyereküket lógatták a medencébe. Néztük, ahogy a sátrak alatt eladó és vásárló összehajolt egy-egy portéka felett, ahogy üzletek köttettek, barátságok kaptak ölelésben-kézfogásban újabb megerősítést.

Nagyon kellemes, rendkívül fárasztó és hihetetlenül pozitív nap volt a tegnapi. Örülök, hogy sokakkal megint sikerült találkoznunk, hogy másokkal végre találkoztunk és hogy most már mindenki tudja a Rosiban, hogy ki is az az Edömér.

További vásári képek ITT.

Az a váci piac!

Mikor tél végefelé, a tavaszi kurzusok kialakításakor Eszter elmesélte, hogy hogyan képzeli a váci piacozós Finomániát, be kell vallanom voltak kétségeim. Egyrészt az idő, a koránkelés, a délelőtti komplett menüsor lefőzése mind-mind megoldandó problémának tűnt.

Persze csak azért, mert nem tudtam hogy milyen csodálatos idő lesz, milyen lelkesek lesznek a séfpalántáink, hogy milyen gyönyörű a kora reggeli Duna-part és hogy milyen klassz hely a váci piac.

A piacok az utóbbi 20 évben gyökeres átalakuláson mentek át és a HACCP, a 21. század és még ki tudja hány követelménynek való megfelelésből steril, barátságtalan, plázákra hajazó helyek jöttek létre. A magam részéről már a békási ferde napernyők adta félárnyéknak és az árnyékban megbújó néhány őstermelőnek is szívből tudok örülni, de most szombaton, Vácon rá kellett döbbennem, hogy milyen messze van az igazi, lassan elfeledett piacoktól a békási. Bezzeg Vácon. Pezsgett az élet, csodás illatok, gyönyörű zöldségek, kedves idős nénik és bácsik forgatagában telt a reggel. Kóstoltunk, vásárolgattunk, bele-bele szerettünk egy-egy kilónyi cseresznyébe, kicsattanóan szép, mélypiros eperbe, vagy épp egy disznósajt ejtett rabul minket.

Zsolt és a csapat közösen vadászta végig a piacot, megvitattuk az árat, a minőséget, Zsolt mesélt az árulkodó jelekről, amikor az árut már nem szabad megvenni, ételötletekkel zsonglőrködött, majd mikor már mindünk kosara elnehezedett, akkor friss lángost reggelizett a csapat és a már igencsak vakító napfényben visszakomplotunk a Szigetre és hazaindultunk főzni.

Nőkkel a piacon:

(Zsófi majdnem kiszorult a képről. :))

Vár a Sziget!

Két éve ilyenkor vágtunk bele. Remegő izgalommal lestük a próbaséfjeink reakcióit, néztük hogyan válik tanárrá az addig a konyhán rejtező séfünk. Azóta sok-sok kurzuson túl vagyunk, de minden egyes alkalommal ott van bennünk ez a jóféle remegés, a vágy, hogy minden a legjobban sikerüljön. Ezért persze igen sokat teszünk s a sikeres éveinket, féléveinket a vendégeinkkel, egykori-, állandó- és majdani séftanoncainkkal szeretnénk megünnepelni.

A mostani születésnapot egy francia hangulatú piacként képzeltük el, ahol a helyi termelők megjelennek a remek portékáikkal, van lacikonyha, a gyerekek önfeledten játszanak a kertben, ahol lehet alkudni, andalogni, enni, nézelődni, beszélgetni, pihenni s élvezni azt a békét és nyugalmat, amit a sziget lehel magából.

Az idei vásár 2011. május 29-én lesz. Jelentkezni lehet a finomania@rosinante.hu mélcímen. A regisztráció gyors és fájdalommentes, számunkra viszont fontos, hogy tudjuk, hány embert látunk vendégül ezen a jeles napon.

További részletek a Rosinante oldalán.

Franciák a szigeten

Ezen a szeles, de csodás napsütéssel csábító hétvégén újabb francia kurzus várt minket a szigeten. Ám ezúttal a ház sármos séfje helyett, vendégtanárral készültünk, sőt két sütemény elkészítésének az erejéig jómagam is kiléptem a háziasszonyi/fotós mivoltomból.

Nemesvölgyi Attila - ismertebb nevén a Sarki fűszeres - osztrigával és egy csodálatos Castelnaudary-ba valósi cassoulet-val és egy számomra újdonságként ható füstölt osztrigás előétellel készült.

A séfpalántacsapat kellő bátorságot mutatott, senki nem futamodott meg az osztriga elől, sőt nagyon kíváncsian és információra éhesen lestük Attila minden mozdulatát és hallgattuk a történeteket ételről, utazásokról.

A csatornán való hajókázás élményei (vendégeink közül is jártak arra, így az adomázás igazi társas programmá nőtte ki magát az est folyamán), a hajóról biciklivel való falufelfedezések, a roppanós baguette-k, a piacon százféle kolbász áruló nénikék mind-mind valós szereplőivé váltak az esténknek, amíg bontottuk az osztrigát, daraboltuk a konfitált kacsát, főztük az alapleveket és időnként megmártóztunk az akácfa édes füstjében.

Az osztriga már régóta izgatta/izgatja a fantáziámat. Alapesetben hajlok Woody Allennek igazat adni, aki szerint "Osztrigát pedig nem eszem. Az én ételem legyen halott! Ne sebesült, ne sérült, halott!", de a hétvégi élményeim alapján azt hiszem szakítok a mester által kínált felfogással és igenis meg fogom kóstolni úgy, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.

Erre a mostani előételünk egyedülálló íze indított. A páclében elkészített, felfüstölt osztrigák íze valami különösen vonzó, a tengert magában rejtő aroma volt, olyan amilyennel még nem találkoztam, de szívesen repetáznék belőle.

A főfogásunk is remekre sikeredett. A vaslábosban és cserépedényekbe összekészített, az előírásnak megfelelően átforgatott egytálételt a kertben található kemencében készítettük el. Valószínűleg sütőben is isteni lett volna, de a kemencétől valami olyan pluszt kapott, amit nehéz lenne megfogalmazni, de szerintem mindannyian éreztük.

Az est végén meg következett az általam megálmodott, a vendégeink által ekészített clafoutis, majd jóféle borok mellett még sokáig beszélgettünk a francia turisztikai és gasztronómiai élményeinkről.

Másnap reggel Imre bácsi várta a séfpalántákat és egy kis kóstoló mellett mesélt a francia gasztronómia múltjáról, majd egy újabb desszert következett. A nyári grillszezonok titkos sztárját, egy citromtortát készítettünk.

A hétvégénk most is tartalmasan és kellemesen telt. Attila személyében egy igen tehetséges szakácsot, nagyon kedves embert és remek tanárt ismerhettünk meg,. Sokat tanultunk, sok újdonsággal találkoztunk és remek történetekkel lettünk gazdagabbak.

Egyik kedves vendégünk, Judit megörökítette az esti desszertkészítést.

További képek a hétvégéről:

Judit séfpalántánk képei

Mirelle képei

Ízelítő

A többit majd a héten. ;)

A felfedezésre váró orosz konyha

Nekünk magyaroknak különös kapcsolatunk van Oroszországgal. Az idősebbeknek Szovjetunió maradt, a maga összes bűnével és a szocializmus örök árnyával, a fiatalabbaknak már magában rejti a megélt változást s a mai kamaszok számára az „annyian vannak, mint az ruszkik” kifejezés már semmilyen hasznosítható információt nem hordoz. Az orosz világról lassan lekopnak a negyven év alkotta sztereotípiák és végre nyitottan és befogadóan állhatunk Oroszország gazdag kulturális örökségéhez.

Ennek az örökségnek szerves részét képezi a híres orosz konyha, aminek megismeréséhez most mi is megpróbáltunk hozzásegíteni egy tucatnyi boldog gasztrománt, akik Nyíri Sándor, alias Szása értő tolmácsolásában kaphattak betekintést a cári orosz konyhába.

Az Aranykaviár séfje a maga karizmatikus egyéniségével nagyon könnyen és gyorsan lehengerelte a séftanoncokat, akik szó és hang nélkül szecskáztak, vágtak julienne-re egy kiskertnyi répát és céklát, hogy elkészülhessen a klasszikus borscs. Majd levelestészta rózsákkal dekorálták - a milliónyi pirog egyik főételnek való változatát - a kulibjákák, nagy odaadással rétegezték a hagymával, céklával készített heringsalátát (Sziljodka pod subaj) és boldog elégedettséggel formázták az egyszerűségében verhetetlen túrós édességet, a szirnyikit.

Eközben Szása mindenütt ott volt, orosz őseitől hozott termetével a társaság fölé magasodva figyelte, hogyan készülnek a fogások. A csapat erején felül teljesítve, rekordidő alatt elkészítette az amúgy sok előkészítéssel járó, de egyszerű alapanyagokat és minimális fűszerezést kívánó ételeket, így naplemente után nem sokkal már asztalhoz is ülhettünk.

A leves egyöntetű sikert aratott, a paradicsomlével gazdagított céklaleves kivétel nélkül mindenkit levett a lábáról, a heringsalátánál a hering, mint meghatározó elem alakította a társaság lelkesedését, a kulibjáká lazacos és húsos variációi között mindenki megtalálta a kedvére valót és a desszert mindent vitt.

Szása a vacsora alatt  többször is tiszteletét tette asztalunknál, érdeklődött, hogy hogy tetszik, ízlik nekünk az orosz konyha és mi boldogan, jóllakottan és őszintén feleltük, hogy ő és az orosz konyha tökéletesen megfőztek minket.

A másnap már Zsolt vezetésével zajlott. A sármos séfünk hamar visszahódította tanoncaink szívét, majd a Szása által hátrahagyott receptúrát követve elkészítette velük a pelmenyit, ami az egyik legismertebb húsos pirog az orosz étlapon. A desszertnél meg szabadon engedett fantáziájának engedve omlós tésztás céklatortát készítettek. A pelmenyi ugyan rendkívül macerás, de megérte a vele való küszködést, egy kevés vajjal vagy fokhagymás tejföllel megbolondítva csodálatos, s a Zsolt által megálmodott desszertben meg szinte átlényegült a cékla.

Remek, séfekben és élményekben gazdag hétvégénk volt. De kérdezzétek csak meg a kuktacsapat hölgy tagjait. :)

Egy igazi francia hétvége

Ugyan a tavasz még mindig várat magára, azért a hétvégén már gondolatban megelőlegeztük magunknak a jóidőt, és a csodálatos napsütés segítségével a Finománia helyszínét átköltöztettük Provence-ba.

Mióta először a kezembe vettem Harris A francia konyha című munkáját, azóta imádom azt a konyhát, amit arrafele szokás vezetni. A jó alapanyagokból, lassan, élvezettel készített fogások rabul ejtettek és mire felocsúdtam szinte kifőztem az egész könyvet.

A vidéki francia ételeknek jól meghatározható hangulatuk van. Nem csak egyszerűen elverjük vele az éhünket, hanem rákészülünk, élvezzük és elpihenünk a hátrahagyott ízeken mélázva.

Ezt a hangulatot szerettük volna a hétvégén a Rosinante-ban is megidézni. Kenyeret gyúrtunk, sajtot készítettünk, gyönyörű borjúhúsokat kenegettünk mustárral, szórtunk meg mezőt idéző kakukkfűvel, sok vajjal készítettünk egy remek karottalevest, s desszertnek az egyszerűségében nagyszerű clafoutis-val örvendeztettük meg magunkat.

A társaság fele tősgyökeres finomániásokból állt, a másik fele lelkes újonc volt (akikből reméljük tősgyökeres válik idővel), de mindenki számára új volt a most már teljes pompájában tündöklő új konyhánk, ahol több tűzhely szolgálja a kényelmet és a több tűzhelynek köszönhetően a koncepció is némileg módosult és szerencsésen jól vizsgázott.

Az eddigi közös alkotást nem váltotta fel az egyéni ételkészítés, hanem a főzőhelyek jó egyensúlyt teremtettek ahhoz, hogy mindenki kipróbálhassa a főzés/sütés fázisait, ne csak egy-két bátor vállalkozót csapjon meg a gőz, amíg a nagy közös vacsora készül.

Zsolti remek érzékkel osztotta meg a feladatokat, így a csapat teljesen összeszokva és - a korábbia alkalmakkor megszokott konyhai olvasztótégelyünknek köszönhetően - egy társaságként foglalt helyet a vacsoránál.

Másnap - orrunkban még az előző napi illatokkal – egy képzeletbeli piacon jártunk, ahol ibolyaszörpöt kóstoltunk, kacsából készített patét ettünk mogyoróhagyma confittal és pezsgős fügelekvárral, engedve az árus csábításának elszopogattunk egy szem rózsával bolondított ánizscukrot, majd visszatértünk a konyhánkba, főzni.

A szokásos menetrendnek megfelelően, egy desszert készítése várt még a csapatra. Zsolt nem lenne önmaga, ha nem csavart volna az amúgy finom és egyszerű vidéki pitéken, így aztán két jellegzetes francia desszert ötvözetét készítettük el.

A tart tatin alapokon nyugvó süteményt feljavítottuk némi rizsfelfújttal, ami Franciaországban és az olaszoknál is omlós tészta köpenyben, torta formában kerül az asztalra. A mi desszertünk egy omlós alapon álló felfújt lett, aminek a tetején karamellizált, szerecsendióval ízesített almakockák pihentek. Igazán jó újítás volt.

Megint egy kellemes, napos hétvégét hagytunk magunk mögött.

További képek a hétvégéről: Itt

Boldogságos hétvége

Az egész úgy kezdődött, hogy Bálint-naphoz legközelebb eső hétvégére egy tisztes édességkurzust szerveztünk Eszterrel és Anikóval. Már a gondolat kapcsán éreztük azt a jóféle bizsergést, amit a telitalálatok okoznak az emberben. Most szombaton élőben is megtapasztalhattuk, hogy bizony szívesen lennénk gyakori látogató egy olyan cukrászdának és egy olyan cukrász mesternek, mint Mihályi László a váci Desszertszalon tulaja és főcukrásza.

Mihályi Laci első ránézésre kissé mogorvának tűnik, de ahogy az ember szóba elegyedik vele kiderül, hogy egy végtelenül kedves, barátságos ember, aki imádja amit csinál és még ahhoz is van kedve és türelme, hogy félamatőröknek próbáljon meg néhány egyszerűbb fogást megtanítani.

A mostani hétvégén megjelent amatőrjeink fele már lassan tapétázhat a Finománián kapott elismerésekkel, másik fele lelkes kezdőként vettette bele magát az élvezetekbe és kakukktojásként - Harrer Beatrix személyében - egy másik cukrászbirodalom is képviseltette magát.

Így aztán a sütés és az egész estés folyamatos nyalakodás mellett, egyfajta ad hoc cukrászkonferencia résztvevőivé váltunk. Nagyon kellemes, tartalmas beszélgetéseket folytattunk, miközben kavartunk, kevertünk, gőz fölött olvasztottunk, nyújtottunk, formákat vajaztunk, cukroztunk és hangos sóhajok közepette tüntettük el a még meleg csokoládé fondant-ot, vagy kiskanállal, esetleg anélkül kotortuk ki a maradék édes krémeket az üstök aljáról.

Mivel Zsoltinak erre a napra felmentése volt tanításból, így a kreatív energiáit a konyhában kamatoztatta és az egész délutáni desszertkészítés után, desszert formájú fogásokkal kápráztatott el minket.

A kacsamájból formált minyon, a krémlevesből készített pohárkrém után, zárásként egy konfitált malachússal töltött „fatörzset” kaptunk, majd jöttek a délután készített és akkor hirtelenjében fel nem falt süteményeink és az éjszakába nyúló beszélgetések.

Lacival a - délutáni forgatagban felfalt, eszméletlenül finom - csokoládé fondant mellett alkottunk egy gyümölcsszívvel ellátott csokoládé mousse desszertet és egy abbahagyhatatlan omlós tésztával készített Grand Marnier tart-ot.

Másnap reggel a nem túl éhes társaság a közös villásreggeli után, immáron Zsoltival állt neki desszertet készíteni. Az eredeti terveket felülírva, séftanonci unszolásra rétest készítettünk. Mivel Zsolti valamilyen nyalakodós, mártogatós dolgot tervezett eredetileg, így a réteseink nem hagyományos értelemben vett módon készültek el, hanem kicsiny töltött rudakat készítettünk és ehhez alkottunk kétféle krémet.

A szombati disznóvágásnak köszönhetően orjalevest és disznótorost kapunk ebédre, majd a közben ropogósra sült rétesszivarjainkat mártogattunk a mazsolás-vaníliás és a szilvás krémekbe.

Azt hiszem a hétvége tökéletes hangolódás volt a mai Bálint-napra. :D

A hétvégén készült képeket ebben az albumban találjátok.

FINOmÁNIA: boros évkezdés

Az idei első hétvégénk nagyon kellemesre sikeredett. Azt leszámítva, hogy az influenza utózöngéjeként két napra akaratlanul is megnémultam.

Szerencsére a gondos házigazdánk, Imre bácsi olyan csodaszerrel kínált meg, amit némaság nélkül is szívesen innék. Karamellizált mézzel összeereszetett nem kevés házi pálinkát és az így kapott szérumot kortyolgattam egész vasárnap délután. De meg is lett az eredménye, mire kedden reggel adásba kerültem már egészen ura voltam a saját hangszálaimnak és nem csak a mikroportnak és a hangmérnöknek köszönhető, hogy bármi hallatszott is a rizses receptjeimből.

A hétvégénk részletes története a FINOmÁNIA blogján olvasható.

Adventi vásár

A bécsi előhangolás után a Nők újra az ohodában találták magukat, én meg teljes erőbedobással készültem a hétvégi Finomániára. A szokásos két napos programot - a nyári vásár sikerén felbuzdulva - megfejeltük egy tisztes karácsonyi vásárral. A csütörtöki egész estés sütést követően, megpróbáltam rápihenni a hétvégére, de esélytelen volt. Vasárnap estére a talpaim meglehetően lüktetős külön életet éltek. De megérte.

A szombati - főzős - társaság egy része is törzsvendégekből és barátokból állt, ám ez csak fokozódott másnap, a vasárnapi vásár többszáz arcának nagyjából háromnegyede ismerős volt.

A kiállítók nagy része is régi kedves barátunk, s a hangulatvadászatért a Rosinantét felkereső közel 300 vendégünk egy jelentős része is régi séftanoncokból, családtagokból, barátokból verbuválódott. így eshetett meg, hogy a vásár egyfajta találkozóként is funkcionált. A portékákat szemlélő, lacikonyhából szerzett finomságokat kóstoló emberek közötti interakció döbbenetes volt és egyben hihetetlenül jóleső. Ha Amerikát olvasztótégelynek nevezik, akkor a Rosinante is egyfajta olvasztótégely. A gasztrománoké.

A felnőttek mellett a gyerekeknek is jutott program. Játszóház és a Mint a pinty zenekar koncertje várta őket, valamint a Mikulás is nálunk melegített be az esti főműsorra. Igaz, a Nőket erről már nem lehetett meggyőzni.

Az illuzíó még megvan, de tavaly óta pontosan tudják, hogy a boltokban, programokon megjelenő szakállas egyedeknek nem sok köze van a Mikuláshoz. Ezt Anna most is tudatta velem, mikor megérdeklődtem, hogy milyen volt a Mikulás.

- Az énekes volt az. - mondta - Láttam a pólóját.

Ennyit a hat évesek racionalitásáról.

Mikulásból egyébként idén kicsit több is jutott a kelleténél. Az ohodai pénteki Szent Öreg után, a vasárnapi énekest egy - a lakóparkban pónifogaton közlekedő - Aggastyán követte, majd persze éjjel megérkezett az Igazi is, s hogy ötg meg se álljunk, hétfőn még a Csillaghegyi Mikulásnak is lehetett egy-egy formás csomagért énekelni, verselni, amiben a Nők már profik.

Azt hiszem a sok Mikulás, a napig tartó talpzsibbadás ellenére akár jövő héten újrajátszanám a hétvégénket, annyira élveztem. Főleg a vásárral járó fokozott izgalmat, a szervezés gyönyörét, a portékáikat rakodó árusokat, a barátaimmal való rövid, boldog találkozásokat, a vendégeinket körülölelő szeretet megteremtésében való részvételt.

Ha jövő héten nem is, de a Finománia második születésnapján újra megszervezzük.

A vásáron készült képeket ITT nézhetitek meg.

FINOmÁNIA 2011, első negyedév

Reggel óta a Rosinante oldalán olvashatóak a főzőiskolánk következő negyedévi programja.

A téli-kora tavaszi kínálat egy kellemes borvacsorával gazdagított hétvége, egy francia hangulatú főzőtanfolyam, a váci Desszert Szalont jegyző Mihályi Lászlóval töltött hétvége, ahol desszertkészítési trükköket lehet ellesni és készülünk még egy orosz programmal is.

Itt lehet jelentkezni a programjainkra. :)

Karácsonyi vásár a Rosinante-ban

A nyári Finománia vásár és a tavalyi Mikulás-napi főzőkurzus sikerén felbuzdulva idén az év utolsó főzőkurzusán egy különleges vásárral várjuk a kedves vendégeinket és mindazokat, akik szeretnének kézműves ajándékot vásárolni a barátaiknak, családtagjaiknak, vagy csak szeretnének egy jó hangulatú, karácsonyt idéző mini adventi forgatag részévé válni.

A mostani vásáron a nyári kiállítóink nagy része újra kint lesz és sok-sok új  és nagyszerű meglepetéssel, valamint több lelkes gasztrobloggerrel készülünk a vendégeink fogadására.

Lesznek kézműves sajtok, lekvárok, csokoládék, jön hozzánk két fűszerkereskedő, velünk lesz két ügyeskezű törzsvendégünk is, akik csodás ékszerekkel és egyéb apróságokkal készülnek, s természetesen a Ház maga is készül, lesz külön Finománia stand, ahol a Rosinante stábja várja finom falatokkal a vendégeinket.

A vásár ingyenes, de mivel nagyjából tudnunk kell, hogy hány látogatóra számítsunk, ezért egy fájdalommentes regisztráción át kell esni, hogy az eseményen való részvételhez.

További részletek és regisztráció a Rosinante weboldalán.

Őszi-téli tanfolyamaink a FINOmÁNIA főzőiskolában

Megszülettek az őszi ízekkel gazdag tanfolyamok. Gombával, pástétomokkal, vadételekkel, és egy igazi karácsonyi vásárral várunk minden lelkes séfpalántát.

2010. október 9-10. Vadhúsos haladó hétvége

2010. október 30-31. Egyszerűen remek, vacsorák 20 perc alatt

2010. november 13-14. Erdei gomba haladó hétvége

2010. november 28-29. Hideg-meleg pástétomok haladó hétvége

2010. december 4-5. Karácsonyi ünnepi készülődés és bonbonkészítés

Jelentkezni itt lehet: rosinante.hu

Születésnapi uzsonna és kézműves vásár

A múltkor már elmélkedtem, hogy bizony pont egy éve csináljuk a FINOmÁNIA főzőiskolát és most azért ragadok újra billentyűzetet, hogy közhírré tegyem, a Facebookon minket követő rajongóinkat sok-sok szeretettel várjuk egy kézműves vásárral egybekötött uzsonnára.

Mivel tervezni kell, így szeretném arra kérni a felbuzdult rajongóinkat, hogy egy levélben (finomania kukac rosinante pont hu) értesítsenek minket abbéli szándékukról, hogy velünk ünnepelnék az első születésnapunkat.

Részletek a FINOmÁNIA blogján.